Villogó fények, német nyelvtanfolyam

Ritkán járok Budapesten, de akkor is elcsodálkozom, hogy mennyi minden változik az idő alatt, amíg nem jártam ott.

A változások

Mindenhol építenek, bontanak, sokszor úgy fel van túrva minden, hogy nem lehet közlekedni. A közlekedés mindig is nagy problémája volt Budapestnek azt gondolom, és egy megoldatlan buildings-237824_640kérdés is marad. Hogy miért? A parkolás igazán nagy gond mindenhol. Persze az is gond, hogy azok is autóval mennek, akiknek nem kellene, de ugye ezen változtatni nem tudunk. Viszont reggel azt hallgattam a rédióban, hogy megint valamit változtattak a parkolásokon, ez megint nem fog jót tenni.

Az sem segít, mint említettem, hogy folyton valamit túrnak, elásnak, és hónapokig úgy van. Nem hinném, hogy sok esetben az a gond, hogy nem lehetne időben befejezni.

A kirándulások

Nyáron voltunk kirándulni a családdal. Fent voltunk a kilátónál, és a kisvonattal is mentünk. Csodás lett volna, ha persze nincs ott is minden felbontva, lezárva…

A gyerekek nagyon élvezték szürkületben a város villogó életét, mindenhol fények, villogó reklámok. Mindenki hirdeti magát már minden féle formában. Itt egy étterem, ott egy német nyelvtanfolyam, vagy valami más.

A szigeten a zenélé szökőkút volt a legnagyobb élmény, és a pancsolás. A gyerekek nem is vágynak nagy dolgokra, nekik kis apró élmények is sok esetben hatalmasok. Ti szoktatok Budapesten kirándulni?

A pezsgés

Azt hallottam egy szer, hogy mindenki azért van oda Budapestért, mert hogy mekkora élet van fent. Hát be kell hogy valljam, nekem már túl nagy is. Azért az autóból elnézve azon gondolkodtam, hogy egy egy nagyobb körút, vagy forgalmasabb utak mellett hogyan lehet aludni? Hiszen folyton van forgalom, busz, villamos… Én tuti nem tudnák ekkora zajban aludni. Az is eszembe jutott, hogy ezek a gyerekek vajon hova járnak le? Nem az van, mint egy átlag városban, hogy legalább a ház háta mögé le tudom engedni játszani, vagy kicsit szaladgálni. Nincs hova lemenni.

Lehet, hogy a világ egyik meghatározó városa, de azt gondolom, nem az én városom, nem nekem való. Annyi pont elég belőle, amikor feljövünk pár havonta, vagy egy évben egy két alkalommal. Én jobban szeretem a mi aprón zsibongó városunkat, és annak a nyüzsgését. Azt, ha ki is nyitom az alakot, nem egy fél világ zaja szűrődik be.