Új lakás, új szokások

Nemrég új lakásba költöztünk az egyik kedves barátommal. Mondhatnám, hogy álmaink lakása, de nem az. Rettentően pici, nincs erkélye, panel és keletre néznek a redőny nélküli ablakai. Hát minden, csak nem egy leányálom a hozzánk hasonló éjszakai baglyoknak. A rövid itt lakásunk óta már nem egyszer volt arra példa, hogy egy hosszúra sikeredett éjszaka után fényes nappal, délelőtt érkeztünk haza, és már csak egy puha ágyikóra vágytunk, meg egy kiadós alvásra. Hát az elviselhetetlen hőségen, meg a tomboló, verőfényes napsütésen túl általában ilyenkor nem jut más. Engem még nem is zavar annyira ez a dolog, mert ha már kellőképpen fáradt vagyok, akkor bármilyen körülmények közt képes vagyok álomra hajtani a fejemet. De a lakótársam, Peti egy igazi vámpír. Megőrül a napsütéstől, főleg ha az akkor téved a szobájába, amikor ő kipihenné az előző éjszaka fáradalmait. Kezdem egyébként érezni magunkon, hogy egyre inkább kipihenetlenek vagyunk, és ez valószínű annak köszönhető, hogy a sok fénytől nem tudjuk magunkat kialudni.

Gondoltunk már arra, hogy fel kéne redőnyözteti az albérletet, de arra egyikünknek sincs kerete, hogy önerőből megcsináltassuk, a tulaj meg nem fogja saját kontóra beredőnyözni az albérletet. Így maradt az álmodozás, azaz hogy még az sem.

Egyik este arra lettem figyelmes, hogy valaki csenget, majd egy ismerős hanggal kerül nagy szóváltásba, nevetgélésbe a lakótársam. Kiszaladtam a kis kuckómból, és akkor vettem észre, hogy tesóm álla az ajtóban Petivel szemben, meg egy hatalmas kartondobozzal a két kezében. Egyből megörültem, hogy biztosan nekem küldött anyu porszívót, meleg szendvics sütőt, vagy éppen az otthonfelejtett konyhai eszközeimet. Amikor belekukucskáltam a dobozba, akkor vettem észre, hogy semmi nekem való nincs benne, csak egy halom, számomra valamilyen ismeretlen műanyagflakon. Akkor felvilágosított Peti, hogy az mind neki, meg a kollégáinak kellő Castrol motorolaj, és most pár napig itt lesz, amíg nem jönnek értük. Kiderült, hogy öcsém kedvezményesen tudja azt beszerezni a munkahelyén, és már a lakótársamat is felvilágosította arról, hogy a Castrol motorolajjal érdemes csak használnia a kocsiját. Öcsém egyenesen rajong a Castrol motorolajokért, és mivel ő autószerelő, ezért általában hisznek is neki az emberek, és követik a példáját.

Én meg majd napokig, sőt valószínűleg hetekig kerülgethetem azt a nagy kartondoboznyi Castrol motorolajt az előszobában, mert máshova nem fér. Amikor kérdőre vontam a kollégámat, hogy miért cipeltette fel a tesómmal azt a sok, nehéz motorolajat, azt a választ kaptam, hogy a Castrol olajokat nem hagyhatják lent a kocsikban, mert túl drágák ahhoz, hogy ellopják őket onnan. Felmerült bennem a kérdés, hogy valóban szükséges-e a motorolajakat jobban félteni, mint a kocsijukat, illetve, hogy tulajdonképpen mi milyen környéken is lakunk, ahol ilyeneket kell feltételezni ártalmatlan embertársainkról, de nem kaptam érdemleges választ nagyjából semmire sem. Viszont a lakótársam és a tesóm nagyon jól érezték magukat, és úgy döntöttek, hogy ha már ilyen szépen összegyűltek, akkor legurítanak néhány sört. Egy idő után, amikor befejeztem a munkámat csatlakoztam én is hozzájuk. Ennek gyakorlatilag az lett a vége, hogy reggel 6-ig beszélgettünk, sörözgettünk, és olyan alattomosra ittuk magunkat, hogy konkrétan az ágyakig nem bírtunk elkúszni. Amikor megkértem Petit, hogy dobjon meg egy palack üdítővel a hűtő mellől, gyakorlatilag majdnem egy Castrol motorolajt kaptam hűsítő gyanánt.

Nem is olyan nehezen, sőt viszonylag hamar mind a hárman elaludtunk abban a pozícióban, amiben éppen voltunk. De nem pihenhettünk sokat ugye a szokásos reggeli perzselő napsugarak miatt. Öcsém félrészegen megígérte Petinek, hogy amint magunkhoz térünk, elmegyünk redőnyt szerezni, és megoldjuk, hogy többet ne legyen ilyen problémánk. Gondolom, nem kell mondanom, hogy nem így történt, sőt amikor tesóm kijózanodott, akkor fény derült arra is, hogy csak hirtelen fellángolás lehetett az egész, ugyanis fogalma sincs, hogyan kell egy redőnyt bárhova is felszerelni. Nevettünk egy keveset, majd mindenki lefeküdt egy kényelmesebb pozícióba, és kipihentük a hirtelen jött előző éjszakát.

Ha a redőnykérdés nem is, de a Castrol motorolaj-, és sörhiány szépen meg lett oldva azon a péntek éjszakán. Ki tudja, a legközelebbi alkalommal lehet, hogy eljutunk tényleg a tettlegességig is.